Janken (kő-papír-olló)

A papír betakarja a követ, az olló elvágja a papírt, a kőbe beletörik az olló, ennélfogva a nyitott tenyér nyer az összeszorított ököllel szemben, a szétnyitott mutató- és középujj a nyitott tenyérrel szemben, az összeszorított ököl pedig a szétnyitott mutató- és középujjal szemben.

"Mi is ez a janken? Biztosan mindenki találkozott már kisiskolás éveiben a kő-papír-olló játékkal. Bármilyen vitás kérdésnél, vagy akár egy elosztandó csokoládénál a gyerekek ezt a játékot használták/használják "döntőbírónak".
Nos, a Felkelő Nap országába érkezve a külföldiek gyakran meglepődnek, hogy ezt a játékot felnőtt férfiak és nők egyaránt használják. Mindennapos döntések meghozatalához a kő-papír-olló a "végső szó".
Kicsit talán furcsálljuk az elején, hogy ilyen véletlenszerű "játékkal" hozzák meg az emberek hétköznapi döntéseiket, de minél tovább élünk Japánban, annál jobban megértjük a mélyebb lényegét, s hogy milyen hasznos is a janken.

Az egyszerű szépsége a játéknak onnan ered, hogy nem lehet senkit sem felelősségre vonni az eredményt illetően, mert minden tekintetben a véletlen a döntő. Minden helyzetben - szó szerint - "kéznél van", és kikerüli a hosszas vitákat. Mindenki lehet nyertes ebben a döntési formában.

Az első mozdulatok közben a játékosok a "Jan-ken-pon" mondókát mondják. Ha az eredmény döntetlen, jön a következő: "Aiko-desho".
A három szó japánul guu (ejsd: gú) (kő), choki (ejsd: csoki) (olló), paa (ejsd: pá) (papír). (A japánul tanulókat ez ne tévessze meg, mert közhasználatban a szavak: ishi (kő), hasami (olló), illetve kami (papír).) De létezik egy másik változat is, a ROSHAMBO (Ro - kő -, sham - papír -, bo - olló.)

A japánok alapvetően sokkal gyorsabban játsszák ezt a játékot, mint ahogy ez a nyugati kultúrában elterjedt. Ők képesek addig lejátszani egy egész menetet, míg mi még csak a kezünket rántjuk elő. Ha ennek a "művészetnek" valaki a mestere akar lenni, rengeteget kell hozzá gyakorolni, egészen addig, amíg szempillantás alatt nem tudod előrántani a kezed, és számolod ki a következő menetet. A japánoknál gyakoriak a "tömeges" janken játékok is, amelyek első látásra még bonyolultabbnak tűnnek, pedig nem nehezebb, mint a páros játék, csak érteni kell a szabályokat.
Nézzük, hogyan néz ki a játék, ha három ember vesz részt a jankenben. Tegyük fel, hogy A és B játékos mindketten a követ választják, C pedig a papírt. Egyértelmű, hogy C lesz a nyertes, mert a "papír becsomagolja a követ". Ha A, B és C játékosok mind különböző kéztartást választ, nincs nyertes, mert minden felülüt valamit. Ha A és B mind a ketten követ mutatnak, míg C ollót, C kiesik, és csak A és B között folytatódik a játék (a páros szabályok szerint).
Ha öt vagy több játékos játszik, a versenyzők többsége által mutatott kéztartás mindenképp felülüti a kisebbség által mutatottat (de ez megegyezés szerint változhat). Például, ha két ember választja a követ, két ember a papírt, és egy az ollót, nincs nyertes, a játékot elölről kell kezdeni. Ha két ember választja a követ, és három ember az ollót, az "ollók" kiesnek, és a "kövek" játsszák tovább a játékot. Ha három "kő" van és két "olló", az "ollók" esnek ki, és a "kövek" játsszák tovább a jankent, a hármas felosztás szerint. Mivel néha 5-10 percesre is elhúzódhat a játék, a versenyzők változtathatnak a játékon (pl. csak papírral és kővel játszanak). Amikor már elég ember kiesett, a játék folytatódhat tovább a megszokott kerékvágásban." (forrás: fullextra.hu)