Chanbara

Azt tartja a mondás, hogy aki kezébe veszi a kardot, szörnyen veszélyes hatalomhoz jut, nem csoda, hogy ezért a mágikus erőért évezredeken keresztül folyt a harc. Az ősi Japán szimbolikus szamuráj kardja és a japán dob szelleme most újból feltámad, és egy fergeteges show keretében minden nézőt lélegzet-visszafojtva tart. A kardforgatók december 2. és 9. között Magyarországra is ellátogatnak, s Budapesten kívül most Győrben, Debrecenben és Szombathelyen mutatják meg, hogy mi történik ha a japán harcművészet találkozik a kelet lüktetésével.

Ma a szamuráj kard hallatán egy halálos fegyverre gondolunk, filmek és mutatványok parádés kiegészítőjeként jut eszünkbe, nem is beszélve a japán dobról, amiről szinte semmit nem tudunk azon kívül, hogy egy tradícionális keleti hangszer. “Sajnos az eredeti értelmét és fontosságát kezdik elfelejteni az emberek, ezért tartom rednkívül fontosnak, hogy azt a szellemiséget, ami ezekhez az ősi távol-keleti eszközökhöz tapad megőrizzük, és a bennük rejlő energiát minél több emberhez eljuttassuk!” – vallja a show szervezője, aki 2005-ben találta ki a Chanbara projektet.

A legendák szerint az első szamuráj kardot, a katanát még a 7. században készítette a Amakuni, a híres mester Yamatoban. A háborús évszázadok során 900 és 1450 között a kard szerepe átalakult, és alkalmazkodott a harcokhoz. A kovács mesterek tökéletesítették a pengét, nagyon ügyelve a legjobb minőségű anyagok kiválasztására, és a megfelelő elkészítési stádiumok betartására, így alakult ki a penge készítésének mestersége, amely hosszú folyamattal tökéletesíti a kardot. A katana magába foglalta a kor harcos kasztjának esztétikai, szociális és harci ideológiáját. 1876-ban a Japán kormány betiltotta, amely még tovább növelte a kard már amúgy is misztikus státuszát. . E kard egyszerre a japán harcos lelke és szelleme, szimbolizálva a japán hagyományok mindenkire vonatkozó szigorú hatalmát. Ma már inkább sport formájában és bottal helyettesítve él az aido harcművészet részeként.

A wadaiko a legrégebbi japán hangszer, amely akkor keletkezett, amikor rájöttek, hogy egy üreges fahasáb szabályos ütögetése különleges hatással van az emberekre. Később állatbőrt húztak a fahasábra és így nyerte el modern formáját. A japán ünnepségek nélkülözhetetlen szereplőjeként teljesen beolvadt a népi hagyományokba, sőt néha a harcosokat dobszóval volt szokás elküldeni a csatatérre. A japán dob elkészítése évezredek során tökéletesedett, s ma leginkább a Daiko és Taiko dobok formájában szerepel több más hangszer mellett, kiegészítve a nyugati hangzást egy kis keleti ízzel. A monotón lüktetéstől kezdve a legváltozatosabb kortárs ritmusvilágig mindent felhasználnak, hogy a közönséget extatikus állapotba hozzák a dobshowval.

A Chanbara tehát ezt a két világot egyesíti egy káprázatos előadásban: a kimért és csendes dinamikájáról híres japán harcművészet a japán dobok ritmusára reagál, összeolvasztva a japán kultúra legjelentősebb elemeit. Az egész show egy egyedien megformált kard, a a katana legendáját helyezi a középpontba, ahogyan az átalakítja viselőjét és felruházza őt félelmetes képességekkel. A kard hatalma feletti veszélyes harc történetét meséli el az előadás, egy hihetetlenül látványos elemekkel tarkított távol-keleti történetben, ahol a jó és gonosz harca elevenedik meg a színpadon. Meseszerű történet a kardról, amely eltűnik a múltba, majd a jelenben jó pár száz évvel később akaratlanul ismét előkerül.

Ha valaki szereti a távol-keleti filmek néhol irracionális világát, a maguk emberfeletti jeleneteivel, akkor ebben az előadásban megtalálja mindezt úgy, hogy nincs vágás, kaszkadőr,  az egész történet a szemünk előtt, élőben játszódik le lenyűgöző díszletekkel. Minderre garancia a show vezető kardmesterének munkája, akit már korábbról ismerhetünk, hiszen Uma Thurman üvöltve tomboló bosszújeleneteit ő koreografálta a Quentin Tarantino-féle Kill Bill mindkét részében. Tetsuro Shimaguchi egyáltalán nem új a színpadi szakmában sem, hiszen előző előadásában a Yamato dobosaival dolgozott együtt, amely szintén nem ismeretlen hazánkban (Yamato turné – Budapest, 2007 február).

Ez az előadás nem csak a harcművészeteket ismerőknek szól, hanem bárki másnak is: a dobok hangjai, az elképesztő akrobatikus képességek és harcművészeti technikák olvadnak össze egy lélegzetelállító, elegáns és dinamikus produkcióvá, melytől az előadás végére megjön a kedvünk, hogy mi is a színpadra pattanjunk.

A 8 év alatt 900 előadást megélt show, világszerte többmillió eladott jegy után egy teljesen felújított és modernizált verzióval debütált a tavalyi Edinburghi Fesztiválon. Több mint 24 előadással, 10.000 nézőt elkápráztatva kiérdemelték a leginspiratívabb fesztiválprodukció díját is. A 2007-es évben csak az európai turné során 60 helyszínen lépnek fel, többek között Anglia, Dánia, Hollandia, Magyarország és Olaszország közönségei előtt.

Forrás: oriens.hu