Kimono
- Akimono története
- Fajtái
- Férfi kimono
- Obi fajtái
A kimono története
A kimonó, (着物) - szó szerinti jelentése: ruha, viselni való ruha - a japán nemzeti viseletet jelenti. A kimonó szót eredetileg minden viselt ruhára használták, csak később korlátozták egy bizonyos ruhadarabra. A kimonóról általánosságban elmondható, hogy szabása kiterítve egy T betűt formáz, a nyugati kultúrkörben az ilyen szabású ruhákat leginkább köntösnek nevezik.
A kimonó a legtöbb nyugati öltözéktől eltérően nem követi a test vonalát, a szabásvonala szögletes. Tradicionálisan a köpeny jobboldali végét hajtják rá a baloldalira - fordítva csak a halottakat ravatalozzák, ezért úgy tartják, élő személyre ez balszerencsét hoz.
A kimonó ázsiai közvetítéssel vált Japán nemzeti viseletévé, de elõtte számos változáson ment keresztül. Az első kimonó-szerű viseletek a Yamato-korszakban (Kr. u. 250-710) jelentek meg a nők körében, ezt akkor kinu-mo névvel illették, és leginkább egy redőzött, földig érő selyemszoknyából, illetve hosszú ujjú felsőrészből állt. Ez leginkább koreai hatásra utal.
A Nara-korban (710-784-ig) megindult az intenzív kereskedelmi viszony Kínával, így az országban erős kínai hatás figyelhető meg a kultúra minden területén - így a viseletekben is. A hölgyek a kínai udvari etikett szerint öltöztek, amely előtérbe helyezte a színeket és a virágmintákat; a férfi viselet pedig igyekezett a testalkatot minél robosztusabbnak láttatni: bő szárú nadrágok és bő ujjú ingek voltak divatosak, amelyeket az ízületeknél leszűkítettek, ezáltal "puffosítva" az anyagot.
Az igazi áttörést a kimonó történetében mégis a Heian-kor (794-1192) hozta. Az öltözködési szokásokat a kilencedik század derekáig a Tang-dinasztia udvari viseletei diktálták: ezeket másolták az előkelők, az ő ruháikat pedig a szolgálók. A viszonylag békés időszakban virágzott az udvari élet, a szerelmi líra, és a fokozott esztétikum iránti hajlam, amely elsősorban a ruhák minőségének ugrásszerű javulásában, és az eltúlzott méretekben nyilvánult meg. A korszak női kimonójának neve junihitoe ( 十二単, kana じゅうにひとえ), amely legalább tizenkét köntösből állt, de rangtól és gazdagságtól függően akár a húsz réteget is elérhette. Mindehhez hosszú, simára fésült hajviselet (tarekami) társult, a konty és a hajdíszek nem voltak ismertek.
A Heian-kor más módon is rányomta bélyegét a későbbi divatra: ekkor vált szokássá, hogy a férfiak is felsőruházat gyanánt hordják azt a köntöst, amely a junihitoe legfelső rétegét képezte, és általában a legdíszesebb volt (valamint a legnagyobb is, hiszen az összes többit be kellett fednie). Hogy elegánsabb benyomást keltsen, a köntös alját henger formában vastagították meg és varrták fel - ez lett az elődje a későbbi esküvői kimonóknak (uchikae), illetve a színházi kimonóknak is. A "Heian-kori hölgyek" máig népszerű kimonó minta.
A Kamakura- (1192-1333) és a Muromachi-korszakban (1336-1573) következett be a szamurájok felemelkedése. A ruhákat korszerűsíteni kellett, így a sok egymásra boruló réteg és lefelé bővülő fazon helyett az egyenes, praktikus szabás lett divatos. A Muromachi-korszakban élte Japán a középkor legszegényebb éveit, így a ruhák kialakítására az anyaggal való takarékosság jellemző. A férfi (szamuráj) viselet neve hitatare, ez formájában már erősen emlékeztett a mai kimonóra.
A kimonót leginkább esküvőn, temetésen, teaceremónián szokás viselni. A kimonó nyári változata, a yukata, amely pamutból készül és mindössze egy rétegből áll, nagyon népszerű viselet Japánban mind a mai napig; ugyanis kényelmesebb benne elviselni a hőséget. Nagyon sok vidéki szálloda és fogadó ad fürdőköpeny helyett vagy mellett a szálloda emblémájával ellátott yukatát a vendégeknek, hogy azok a hotel területén abban közlekedjenek; illetve ez a hagyományos viselet a nyári tüzijátékok nézéséhez is.
Néhány divattervező, mint Hanae Mori, illetve néhány kimonó gyártó cég, mint a Suzunoya, igyekeznek közel hozni a kimonót újból a fiatalokhoz, ezért elterjedtek az egészen modern minták is: leopárd-minta, Pucci-minta, illetve egyes Disney rajzfilmekhez dedikált kimonófestések is.
A kimonó fajtái
A kimonó típusai között külön kell választani a formai elemeket és a díszítő mintákat. Formai szempontból különbséget teszünk férfi és női kimonó között, illetve a női kimonókon belül elkülönítjük az esküvői viseletet. A fennmaradó rész csakis az alapján oszlik meg, hogy az adott kimonóhoz mennyi anyagot használtak fel.
A kimonó mértékegysége a tan, egy tan egy 12 m x 37 cm hosszú csíkot jelöl egy bizonyos anyagból. Egy tradicionális női kimonó alapanyaga egy tan, egy furisode (lányoknak való) kimonóhoz, vagy a gésák tánchoz viselt kimonóihoz két tan anyag szükséges. A női kimonó egy darabból áll, melynek két oldala szimmetrikus egymással. A kimonó ujjai nem egyenesen bővülnek, hanem az alkar és a csukló közötti részen található egy lecsüngő, zseb szerű rész - ez az, ami a tölcsérujj benyomását kelti.
Tomesode
A férjezett, illetve idősebb hölgyek alkalmi viselete a tomesode (留袖). Általános jellemzője, hogy egyetlen alapszínnel rendelkezik, amely komolyabb alkalmakkor (pl. temetés) fekete (kurotomesode), máskor bármilyen színű (irotomesode). A kimonó alsó részén, vagyis a boka és a térd magassága között egyetlen, nagyméretű, és összetett minta fut körbe. A Meiji-korban és a Taisho-korban ez a minta tökéletesen szimmetrikus volt, és az alap háttérszín legtöbbször élénk kék, mályva vagy piros volt fiatal asszonyok esetében, idősebb hölgyeknél világos pasztellszínű.
Mivel manapság fiatal nők ritkán hordanak tomesodét, így a színes alapúak szinte teljesen eltűntek a piacról. Családi események, mint esküvő vagy temetés során, ha a család rendelkezik ilyennel, akkor fel kell tüntetni rajta három, vagy öt helyen a címert (mon) is. Az egyes antik kimonók utólagos azonosításában hatalmas szerepe van ennek, mivel a Monten-ben (a japán címerkatalógus) mind a 4590 japán nemesi család címere megtalálható.
Houmongi, tsukesage
Ez a két kimonófajta szabásra megegyezik a tomesode alakjával. Mindkettőt látogatóba, vagy vendégek érkezéséhez vették fel. A háttér itt is egyszínű.
A tsukesage (付け下げ) esetében a mintázat csaknem megegyezik az irotomesode (色留袖) mintájával, de itt a kimonó alján található motívum asszimetrikusan, a vele ellentétes oldalon lévő ujjon kicsiben megismétlődik.
A houmongi (訪問着) eredetileg ugyancsak alul rendelkezett mintával, amely azonban "felfelé törekszik", vagyis olyan benyomást kelt, mintha alulról felfelé haladna; megjelenhet a kimonó ujjának alső részén, illetve a gallér körül is.
Kimono, komon
A kimono itt nem a különböző fajták gyűjtőneveként jelenik meg, hanem egy bizonyos formájában. A szabás itt is a tomesode irányát követi, de a színes háttér előtt az egész kimonót beborítja egy bizonyos mintázat, mégpedig arányosan. Ezt a fajta kimonót idős hölgyek hordják utcai viseletként, de régen ez volt a mindennapos ruházat vásárláshoz, sétához.
A komon a kimono olyan változata, amelyen ugyanaz a motívum (pöttyök, apró virágok, apró kocka) ismétlődik a teljes ruhán.
Furisode
A furisode (振袖) a legnagyobb, legszebb, legdíszesebb kimonó valamennyi közül. A Meiji-korban a tomesode mintavilágát követte, csak a furisode ujja kétszer olyan hosszú volt, illetve gyakran a földig is leért. Később divatba jöttek a teljes hosszában mintás furisodék, illetve az alap mintázatra ráépülő kisebb minták is. Manapság a létező összes szín- és formavilágban megtalálható, ízlésnek megfelelően; az ujja változatlanul földig ér.
Férfi kimonó
A férfi kimonó hagyományosan két részből áll: egy nadrágból (hakama 袴) és egy kimonó-ujjú, vagyis a női kimonókat követő szabású, ugyanakkor rövid felsőrészből (haori 羽織). Régen szokás volt a férfiak számára is kimonót viselni alul, és arra húzni a hakamát, illetve a fölé venni kabátként a haorit. A színekre általában a visszafogottság jellemző: a fekete, a szürke, a sötétkék és a sötétzöld dominálnak. A férfi kimonó egyetlen igazi dísze a haori kötője volt (amely a két szárnyát középen összefogta), ezt gyakran korallból, elefántcsontból faragták és ékszerként viselték.
Uchikae
A Heian-korban kialakult felső kimonó, amelynek alsó szegélye párnázott. Ma már csak esküvőre és színházi kosztümként viselik.
Esküvői kimonó
A japán esküvői viselet rendkívül összetett, ugyanakkor sokoldalú is. Függ attól, hogy az adott esküvő buddhista vagy sintoista szellemben köttetik-e meg, esetleg polgári házasságkötésről van-e szó. De manapság már a tradíciókon felül a menyasszony ízlése is mérvadó: vannak, akik a "fehér" esküvőt preferálják, míg mások a színeset.
A hagyományos japán fehér esküvői kimonó (shiromuku) több rétegből áll: alsóruházatként egy hófehér furisode (oh-furisode), fölötte általában fehér uchikae, amely azonban lehet piros, arany, anyagában fényes szálakkal átszőtt, "hivalkodóbb" is. Az esküvői viselet kiegészítője egy díszes paróka és hozzá való kalap.
Yukata
A yukata (浴衣) anyaga a többi kimonóéval szemben nem selyem, hanem pamutvászon. Csak nyáron, májustól szeptemberig szokás viselni, és nem vesznek alá alsóruházatot. Tekintettel a mai fiatalokra legtöbbször előre megkötött obit (帯, おび) adnak hozzá.
Japán obi típusok
Az obi a kimonó megkötésére és díszítésére használt széles öv, férfiak és nők is hordják. Anyagát tekintve a legegyszerűbb pamuttól a legfinomabb kézi festésű selyemig mindent felhasználtak.
A férfi obi átlagosan 5-6 cm széles, és minimum 2 méter hosszú. Általában sötét színű, a leggyakoribb a fekete vagy kék árnyalat, és kevésbé díszes, mint a női obik. A legeltejedtebb típusa a kai no kuchi (貝の口), a női obival ellentében ezt a hason, a gyomor fölött kötik meg.
A női kimonó obik minimum kétszer ilyan szélesek, és jóval hosszabbak is. Kétségkívül nagyon dekoratívak és színesek, bár ez a viselő korától, a kimonó típusától és az évszaktól is függ.
A női obit legalább kétszer tekerik körbe a testen, és magasan, a mellkason kötik meg. A férfiakkal ellentétben a nők a hát közepén különböző megkötési formákkal emelik ki az obi szépségét.
Maru obi
A leghivatalosabb viselet: egész hosszában, mindkét oldalon díszített. Meghatározott szélessége 33 cm, azonban egyedi megrendelés alapján lehetőség volt kisebb méretek készítésére, amennyiben a vevő ezt kívánta.
Anyaga mintás brokát vagy szőttes, melyet gyakran aranyszállal díszítettek. Nagyon népszerű volt, azonban elképesztő ára és súlya miatt manapság legtöbbször hivatalos alkalmakkor és esküvőkön hordják.
 
Fukuro obi
A fukuro obi már kevésbé hivatalos, mint a maru, s az 1920-as években jelent meg. Finom brokát anyagának körülbelül 60%-án található minta, s a maruval ellentétben itt csak az egyik oldalon – azonban a belső oldalon is előírás a brokát vagy selyem anyag használata.
A fukuro hossza és szélessége megegyezik a maru obiéval, így ez is viselhető kevésbé fontos eseményeken.
Nagoya obi
Nagoya városában jelent meg 1912 és 1926 között. Napjaink legkényelmesebb obi típusa, mert könnyebb, mint a maru vagy fukuro. Jellemzője, hogy egyik felét összevarrták, míg a másik része széles maradt. Annak ellenére, hogy olcsóbb, mint az előző két típus, elképesztően szép és ésszerű.
 
Hanhaba obi
A hanhaba obi fele olyan széles, mint elődei, általános otthoni viselet, azonban hordják még haori alá, ajánlják gyermekek kimonójához, vagy a nyári yukata (pamut anyagú kimonó) öltözékhez.
Készítése és díszítése jóval egyszerűbb, mint a többi obié, azonban előfordul, hogy a díszesebb darabokat régi maru obiból készítik.
Egyéb típusok
A gyemekek obija általában nagyon világos színű. Leggyakrabban stencilezéssel festett, ritka a bonyolult szövés és díszítés.
Ezek mellett fontos még az egyszerű fekete obi: a legfinomabb selyemből szövik, és alig láthatóan díszítik; a hagyományos gyászviselet része.
A tradícionális japán esküvőn a menyasszony fehér obit visel. Az Edo-korban az özvegyek hordtak fehér obit, ezzel jelezve, hogy soha többet nem házasodnak; emiatt a nagyon régi fehér obikat nem lehet az esküvőn használni.
Haorik
A könnyű kabátkát általában utazáskor veszik rá a kimonóra. A haori szó a haoru igéből származik, mely azt jelenti: felvesz. Férfiak is hordják hakamával, ünnepi alkalmakkor. A haori mint női viselet, az Edo-korig nem volt szokásos, mígnem a város örömnegyedében élő gésák utánozni nem kezdték a férfiak ruházkodását.
Asszonyok főleg azért hordanak haorit, hogy megvédjék kimonójukat az esőtől vagy piszoktól. Rendszerint levetik és összehajtják mielőtt belépnek valahova.
Különböző hosszúságban készülnek. A hosszú igen sikkes darab. A közepes hosszúságú általános viselet, míg a rövidet otthon hordják. Formális és félig formális viseletként létezik fekete és színezett haori is. A fekete selyemből vagy kreppből készül, hátán családi címerrel, ez a kuro montsuki.
Kiegészítők
Obi jime
Az obit körbefogó zsinór hangsúlyozza az obi és a kimonó szépségét. Lehet fonott és varrott. A zsineg kerek, lapos vagy négyszög alakú. A fonott zsinór kimondottan a hozzá való fonalból van, a varrott selyem, szatén és arany brokátból készül. A varrott zsinórokat kötik fel ünnepi kimonókhoz.
Geta
Emelt talpú fapapucs yukatához vagy általános viseletű kimonóhoz. Császárfából (paulownia), esetleg cédrus, ciprus, gesztenye vagy tölgyfából gyártják. Néhány geta megtartja a fa színét, néhányat fehérre festenek. Tabit nem húznak hozzá. A pántok bársonyból vagy bőrből vannak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
