Írás és kiejtés                                            

japán nyelvben három írásrendszer van:

• a hiragana,
• a katakana szótagírások,
• a kandzsi kínai eredetű képírás.

Használatos még a rómadzsi, ami a latin betűs írás neve. 1947-ben az USA megszállók nyomására az addigi 50 ezres jelrendszer helyett az alap jelkészlet számát 1850-re korlátozták, majd 1981-ben a listát 1945 tételre bővítették.

A kandzsival a szavak fogalmi részét, pl. a főneveket, az igetőt írjuk le, míg a hiraganával a toldalékokat és a határozószókat, az idegen szavakat általában katakanával írjuk.

A következő táblázat bemutatja a japán nyelv alapvető szótagjait. A táblázatot úgy kell használni, hogy a bal oldali mássalhangzó után kiejtjük a felül lévő magánhangzót.

Van néhány kivétel a hiragana, ill. a katakana olvasásában:

• Az sz-sor minden szótagja sz-szel kezdődik, kivéve し/シ, amely sinek ejtendő; hasonlóan a z-sor, melyben minden dz-vel, kivéve a じ/ジ, mely dzsinek ejtendő.
• A t-sor kiejtése: ta csi cu te to. A d-sor hasonlóan: da dzsi dzu de do.
• A ふ/フ mássalhangzója valójában egy f-szerű hang, amit nem a fogakkal, hanem az ajkakkal képzünk.

Kiejtési és egyéb tudnivalók:

• ん/ン – önálló szótagot képző n hang.
• A v-sor mássalhangzója az angol w-hez hasonlít; hasonlóan a ふ/フ f-szerű hangjához, ez sem v, hanem a fogak helyett az ajkakkal képzett hang. A を/ヲ hangot sokszor csak simán o-nak ejtik, ám ettől még nem ugyanaz a szerepe a két hangnak.
• Az あ/ア egy a magyar á-hoz hasonló hang, viszont annyira nem nyílt, és rövid.
• Az i, e és o hangok olyanok, mint a magyarban.
• Az う/ウ ajakkerekítés nélküli u hang, kiejtése ü-szerű.

Részletes hiragana táblázat:

ア a	イ i	ウ u	エ e	オ o	ja	ju	jo
カ ka	キ ki	ク ku	ケ ke	コ ko	キャ kja	キュ kju	キョ kjo
サ sza	シ si	ス szu	セ sze	ソ szo	シャ sa	シュ su	ショ so
タ ta	チ csi	ツ cu	テ te	ト to	チャ csa	チュ csu	チョ cso
ナ na	ニ ni	ヌ nu	ネ ne	ノ no	ニャ nya	ニュ nyu	ニョ nyo
ハ ha	ヒ hi	フ fu	ヘ he	ホ ho	ヒャ hja	ヒュ hju	ヒョ hjo
マ ma	ミ mi	ム mu	メ me	モ mo	ミャ mja	ミュ mju	ミョ mjo
ヤ ja		ユ ju		ヨ jo
ラ ra	リ ri	ル ru	レ re	ロ ro	リャ rja	リュ rju	リョ rjo
ワ wa	ヰ wi		ヱ we	ヲ* wo
				ン n
ガ ga	ギ gi	グ gu	ゲ ge	ゴ go	ギャ gja	ギュ gju	ギョ gjo
ザ dza	ジ dzsi	ズ dzu	ゼ dze	ゾ dzo	ジャ dzsa	ジュ dzsu	ジョ dzso
ダ da	ヂ (dzsi)	ヅ (dzu)	デ de	ド do	ヂャ (dzsa)	ヂュ (dzsu)	ヂョ (dzso)
バ ba	ビ bi	ブ bu	ベ be	ボ bo	ビャ bja	ビュ bju	ビョ bjo
パ pa	ピ pi	プ pu	ペ pe	ポ po	ピャ pja	ピュ pju	ピョ pjo
ヴァ va	ヴィ vi	ヴ vu	ヴェ ve	ヴォ vo	ヴャ vja	ヴュ vju	ヴョ vjo
			シェ se
			ジェ dzse
			チェ cse
	スィ szi
	ズィ dzi
	ティ ti	トゥ tu				テュ tyu
	ディ di	ドゥ du				デュ gyu
ツァ ca	ツィ ci		ツェ ce	ツォ co
ファ fa	フィ fi		フェ fe	フォ fo		フュ fju
	* ji		(*) イェ je
	ウィ wi	* wu	ウェ we	ウォ wo
(クヮ) クァ kwa	クィ kwi		クェ kwe	クォ kwo
(グヮ) グァ gwa	グィ gwi		グェ gwe	グォ gwo

＊ ヲ (wo) kiejtése azonos az オ (o)-val, de ritkán használják, csak hiragana katakanára átírásakor. A különleges (ji/wu/je) katakanákat a Meidzsi-korban vezették be oktatási céllal, de sosem terjedt el.

A japán szavak magyar átírása az angolban használt Hepburn-átíráson alapul, de azzal nem azonos (az angol és a magyar nyelv különbségei miatt):

Példák:

Néhány szót nem szabályszerű, hanem hagyományos alakjában írunk át: gésa (szabály szerint geisa), Tokió (eredetileg Tókjó), Kiotó (eredetileg Kjóto), Oszaka (eredetileg Ószaka) stb.

forrás: wikipédia