Saját gyűjtés! Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat, és ne tedd ki az oldaladra! Köszönöm!

A japán művészet

• A japán művészetről
  
• Japán fametszetek
  
• Japán nyomatok kedvelt témái
  
• A japán fametszetek fő jellemzői

A japán művészetről:

Japán művészete a buddhizmus terjedésének hatására indult fejlődésnek a VII. században. A kulturális élet központjává Nara városa vált. Itt épüét fel a Nagy Buddha Csarnok, melyet szinte teljesen betölt a világ legnagyobb bronz Buddha-szobra. Öntése technikai bravúrnak számított a VIII. században. A szobor kompozícíója és a részletek kialakítása a buddhizmus ikongráfiája szerint készült:

• elmélkedő, jógi-ülésmód (két boka keresztbe fektetve, mindkét talp látható) Szerzetesi leple mindkét vállát takarja.
• mudra (kéztartás) a mellig felemelt, tenyérrel kifelé fordított jobb kéz (megnyugtató, védelmező kéztartás)., ölében tartott, tenyerével felfordított bal kéz (könyörületes, jutalmazó, kegyosztó mozdulat)
• jelképek: úrná (a szemöldök közti hajfürt vagy egy világító pont, a világ fölötti uralkodás jelképe); a hosszú fülcimpák az előkelő származásra utalnak ; a göndör hajfürtök a megvilágosodást szimbolizálják.

 A Buddha-ábrázolások imára ösztönöztek, elősegítették az elmélkedést és a külvilágról való megfeledkezést. A szobrászat fénykorának, a Kamakura korszaknak (1186-1333) a leghíresebb monumentális alkotása a 14 méter magas bronz Buddha-szobor Kamakurában.

Japán jellegzetes kapuépítménye a két vagy több, vízszintes gerendával ívelt, két függőleges tartóoszloppal rendelkező - többnyire fából készült- kapuépítmény a torii. A néphagyomány szerint a toryy "kaksülőt" jelent, amelyen a madarak megpihennek és kukorékolásukkal a napfelkeltét jelzik. (A kakas sintoista főisten, Napistennő szent állata, ezért különös tisztelet övezi Japánban.)
  A kapuk általában a sintoista szentélyek bejáratához vezető úton sorakoznak. (A sinto jelentése: 'az Napisten útja"). A legnagyobb torii Japánban az Icukusima-tó kapuzat. A MIjadzsima sziget szentélyének tengelyével párhuzamosan, a tó közepén áll a hétköznapi világ és a szent hely közötti átmenetet jelképezve. A szigeten álló szetélyhez skarlátvörös fahíd vezet. It állították fel 1568-ban Japán legrégebbi no-színházát, amelyet rendszeresen felújítanak.

Japán fametszetekek

A fametszet készítésének technikája a IV. században alakult ki Kínáában. A japánok a VI. században honosították meg ezt a fadúcos eljárást, de kezdetben csak az írás sokszorosítására használták. a XVI. század végén kezdték el a szöveget illusztrálni, melyek kezdetben fekete-fehérek voltak. A színes fametszet megteremtője a XVIII. század közepén alkotó Harunobu volt. A japán fametszet fénykorának - XVIII-IX. század - leghíresebb mesterei : Utamaro (1753-1806) , Hokusai(1760-1849), Hiroshige(1797-1858).
Hiroshige 119 lapból álló metszetsorozata az "Edo száz látképe" címmel 1855 és 1859 között jelent meg. Megragadó a nyomatok  egyszerűsége, a pillanatnyi hangulat megragadása és a  térmélység ábrázolása. Az ő művészete volt talán a legnagyobb hatással az impresszionista festőkre.

 

A japán nyomatok kedvelt témái

tájképek, madár-és virág-ábrázolások (pl: Kacusika Hokusai: a Fuji-hegy 36 látképe sorozat); a mindennapi élet jelenetei, erotikus jelenetek, a kabuki színház előadásai, az éneklő és táncoló színészek kifejező mozdulatai és mimikája.

A japán fametszetek fő jellemzői:

hangsúlyos fekete kontúrok, dekoratív, élénk színek, fényképszerű esetlegességgel, ugyanakkor szigorú harmóniával megörökített jelenetek.