Japán-Anime-Manga ||Minden ami JAPÁN

A haiku

A haiku
Jellemzői
Története
Japán Haiku költők és műveik(lefordítva)

A haiku

Mi is az a haiku?A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (a fordításokban szótagosak). Egyebekben formailag kötetlen, a sorvégek – mintegy mellékesen – rímelhetnek, de ez nem előírás. (Az összecsengő sorvégek sokszor csak a fordítók leleményei.) A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.

A haiku azonban nemcsak versforma, hanem műfaj is. Haiku formában íródnak a szenrjú-k (tréfás alkalmi versek), vagy a dzsiszei-k (halál előtti búcsúversek) is, ezek azonban nem tartoznak a haiku műfaj alá.

Jellemzői:

Az európai lírai műfajokkal ellentétben a haiku nem én-központú. A természeti jelenségek leírása nem a szubjektum állapotának megjelenítésére szolgál, csupán egyszerű rögzítése azoknak. Ezen elvet úgy hívják: szono mama (éppen ilyen). Mivel a szöveg nem utal a művész saját értelmezésére, a befogadás alkotó jellege erős hangsúlyt kap, az olvasó ugyanolyan aktív részesévé válik a folyamatnak, mintha a tankából elhagyott két sornyi reflexiót kéne hozzáfűznie a haikuhoz. Basó szavaival: "a harang egyhangú kongása után fülünkben még hosszan zúg ez a hang… Ugyanígy a vers elolvasása után is valamilyen hangnak még tovább kell visszhangoznia az olvasóban". Idézi Papp Noémi

A hagyományos haiku tematikája olyannyira a természethez kötött, hogy az évszázadok során egyfajta lexikon alakult ki az egyes évszakokhoz kötődő kifejezésekből, szavakból (növények és állatok, ünnepek stb.); sok antológia ezen évszak-szavak (kigo) alapján csoportosítja a verseket, nem pedig költők vagy korszakok szerint.

Története

A 7. században formálódott ki a tanka (vagy waka), japán népdalokból, némi kínai hatással. A tanka öt sorból áll (5-7-5-7-7), az első három valamely látvány, vagy az általa előidézett benyomás leírása, megfogalmazása, a 4-5. pedig az erre adott reflexió. Erre a jellegzetességére épült egy társasági játék, melyben a valaki által elkezdett vershez másvalakinek kellett a két záró sort kitalálnia, a következő – újabb játékos által mondott – háromsoros egységnek pedig ezzel a kettővel kellett kapcsolatban lennie (renga – láncverselés). Így alakult ki a tanka lerövidítésével a haiku, amely a 17. században egyre nagyobb népszerűségre tett szert, lassan kiszorítva a hosszabb formát.

A tradicionális haiku elméletének kidolgozójaként a 17. század második felében élt Macuo Basót tartják számon. A műkedvelők összejövetelein születő haikai no renga sokszor szójátékokra épülő, humoros vers volt – Basó volt az első, aki súlyosabb tartalommal töltötte meg. Ugyanakkor ő is írt könnyedebb alkotásokat (kdzsóku – bolond vers) a háromsoros formában, ezen irányzat folytatója a 18. századi Karai Szenrjú (akiről a műfajt is átnevezték szenrjúra). A basói elképzelések megújítói a 18. században Josza Buszon és – részben a 19. század elején – Kobajasi Issza voltak. A 19. század végén Maszaoka Siki lehelt új életet a haikuba (ő alkotta meg magát a szót is, a korábbi haikai, ill. hokku nevekből).

Japán haiku költők

Egy párat felsorolok és egy-egy versüket beteszem, A versek mind Bakos Ferenc fordításai!

Bakuszui (1720-1783)

Visszatérve
egy nemjárt ösvényen –
violák.

Basó (1644-1694)

Harangszó múltán
még tovább illatozik
a cseresznyelomb.

A vén tavacska, a!
ugró békára cuppant –
a víz hangja.

Egy fedél alatt
szuszogó kéjnőkkel –
holdfénymázas lóhere.

Macska bakfislány
árpán, szerelmen –
oly girheske!

Ne kövess engem:
sose légy kantalupdinnye
kettébeszelve.

Boncsó (?-1714)

Tűzrevaló ágfa
halomba
rügyezni készül.

Buszon (1715-1827)

Rövid szundítás –
felébredve,
elmúlt a tavasz.

Harmatos reggel –
ezek a nyeles serpenyők
csodálatosak!

Boldog utazó:
szúnyogriasztó kanóc,
holdsütötte fű.

Szilva-nézőben:
az örömnegyedben
új selyemövek.

A szilva illata
körüludvarolja
a teliholdat.

Hirtelen hűvös –
szobánkban régholt nőm
fésűje, láb alatt.

Csigecu úrnő (XVII. század)

Tücsök ciripel
a madárijesztő
ingujjából.

Csijo dzso (1701-1775)

A kút vödrében
hajnalkavirág –
én vízért jöttem.

Dzsósó (1662-1718)

Kása púpozva
egy tökéletes tálban –
újévi napfény.

Ekuni Sigeru (1934-)

lábadozón –
kenyerem majszolom
e koratavaszon

Április Bolondja –
némely hazugság bejött,
némelyik nem

zuhanyozás –
fiatal lány első szerelme
a lefolyón át

a sötétség –
miután a macskák is
bevégezték

a szumóbajnok
valami dzsesszt keres –
hosszú őszi éj

míly megható...
mindegyik tejesüveg sapkáján
ott a hó!

oly rideg oly ráncos
egy magános
dollárbankó

a hőségben
egy koldusgyerek szemén
túlcsordul a lélek

mélyen az őszben –
egy apátság udvarán
mekkora kőtáblák!

részegen a városban
hol domb hátán domb
köd mögött köd

téli lepke –
igen, női csuklón rebben,
odatetoválva

a tél hidege
belemar a határőr
kölyökképébe

Hokusi (1665-1718)

Házam leégett –
lám, még a cseresznye is
eldobta szirmát.

Issza (1763-1827)

Mindkettő öt jen:
egy csésze tea,
egy fülemüle.

Cseresznyevirág?
Erre mifelénk
a fű is virágzik.

Első kabóca:
az élet
komisz, komisz, komisz.

Verebek, kérlek
respektáljátok
öreg ágyneműimet.

Őszi szél –
a koldus átnéz rám,
felbecsül.

Ez éjszakán
téged is sürgetnek,
őszi hold.